Négyesi János
Több, mint két éve járok Driszku Istvánhoz edzeni, nem gondoltam volna, hogy ilyen kitartó leszek. Évtizedekig hanyagoltam a sportot, meglehetősen lerobbant állapotban, rossz közérzettel kezdtünk munkához. István fokozatosan terhelt, egyébként is személyre szabottan foglalkozik „tanítványaival”, az izomlázakból jöttem rá, hogy vannak izmaim. Mégsem menekültem el! Miért? Egyrészt, mert mindig jó, vidám, oldott hangulatban dolgozunk, másrészt jól eső érzés túl lenni rajta, az elvégzett munka örömével, és nem utolsó sorban közérzetem sokat javult.
MIÉRT Ő AZ EDZŐM?
Gál Csilla
Én azt szeretem, ha hajtanak, még akkor is, ha közben nyafogok, vagy ahogy István mondja „lázadok”. Soha nincs két egyforma edzés, mindig figyelni kell, és tartani az általa diktált igen kemény tempót. Az ő mércéje mindig magasabb, mint amennyire én képesnek érzem magam, de ez visz előre, ettől fejlődök igazán. Az edzések után fáradtan, de feltöltődve hagyom el a termet. A mozgás hatékonyságán túlmenően ez az érzés az a többlet, amire szükségem van, mivel számomra az edzés elsősorban kikapcsolódást jelent. Ő pedig épp ezt nyújtja nekem.
Egy kis csokor a leggyakoribb mondataiból: „Van kérdés? Nincs, nem is lehet!”, „Nem mozizol, nem azért vagy itt!”, „Elkezdjük az edzést még ma?”, „Csináljad, majd meghalsz később!”, „Lehet anyázni nyugodtan, benne van az árban!”
